Ünnepi könyvhét, kismegyeri juniális - ezek nem olyan dolgok, ahova egy jóérzésű ember elmegy, miközben áznak a gátak - gondolja ezt Győr város vezetése. Nem csak gondolja, hanem be is tiltja. Együttérzésből? Szolidaritásból? Ki tudja. Ugyan már emberek! Létezik egy szó: álszent. Az ilyen viselkedésre találták ki. Az árvízi helyzet miatt talán roskadjak magamba én is, ne vehessek akciósan könyvet, ne élvezhessem a nyarat, a város teljes lakossága legyen búval bélelt és depressziós? Mennyivel lesz jobb ettől a kitelepítetteknek?
Talán nagyobb lelkesedéssel nyújtanánk segítséget, ha mi is megkapnánk amire számítottunk. Hogy merítsenek erőt, hogy töltődjenek fel a károsultak a többiek társaságában, ha azok is bosszúsak, elégedetlenek, korlátozva vannak és megfosztják őket az amúgy sem túl gyakori vidámságtól?
Ez a vezetői gondolkodásmód nem vált ki együttérzést. Ellenkezőleg. Az indulatáttétel révén bűnbakká teszi a szenvedőket. Emellett bevételektől fosztja meg a vállalkozásokat, akik így kevesebbet adóznak. Próbálok értelmet, vagy empátiát találni az intézkedésben, de egyiket sem látok.
Sajnálatos, hogy olyan vezetők, akiknek a döntései emberek százezreire hatnak, nem tudják a helyén kezelni a dolgokat. Ez csak egy apró példa az eltorzult gondolkodásra, de beszédes. A többiről is írni fogok, de csak ha lesz kellő olvasottsága ezeknek a bejegyzéseknek. Máskülönben üresen elpuffogtatott szavak, melyekkel célpontot csinálok magamból, anélkül, hogy eredmény párosulna hozzá.
Szeretnék tenni valamit, szerintem Te is szeretnél! Szerintem ideje. Nem kell sem az egyik tábor, sem a másik, pláne nem kellenek bölcsességgel nem rendelkező vezetők. Rengeteg alkalmas ember lenne, de az ilyen ritkán megy politikusnak. Gyökeres változást szeretnék elérni. Ha Te is így vagy ezzel, akkor lássuk hányan vagyunk.
